|
2007-08-05 12:00:27, vasárnap
|
| |
| |
|
|
| |
A TUDATLANSÁG és FÉLISMERET miatt NEM VÁLASZTHATTUNK FELELŐSSÉGGEL 1990-ben és az utána következő egyik választási alkalommal sem!!!
Miért gondolom ezt?
Például azért, amit olvashattam BOROSS PÉTER 2003 decemberi nyilatkozatában arról a bizonyos PAKTUMRÓL!!!
Az MDF FÓRUM-ban, 2003.decemberi számában megjelen Boross Péter: "Szubjektív emlékezés Antall Józsefre" című írás alábbi gondolata - amelyik arról a bizonyos, sokat vitatott " paktum"-ról szól - késztetett e levél megírására.
Ez, a gondolat, pedig a következő (idézet az írásból):
"...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a TUDATLANSÁG, vagy FÉLISMERETEK ezt lehetetlenné tegyék."
Köszönöm a visszaemlékezőnek és az MDF-Fórumnak ezt a mondatot! Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor érthetetlen történésre!
Például:
1.) E sorokat olvasva jöttem arra rá, hogy - amikor 1996-ban rám maradt Anyuka és Apuka istápolása és elhatároztam, hogy "megtanítom" őket az Igazságra emlékezni - miért végződött ezen törekvésem teljes kudarccal.
Először azt hittem, hogy olyan hosszú idő telt el a hazugságok jegyében, hogy már nem is emlékeznek másra! Most már tudom, hogy ez csak részben igaz, mert annak a bizonyos paktumnak az volt az üzenete szüleim és nemzedékük számára, hogy:
MÉG NEM JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE!
2.) Ebből az egy mondatból értettem meg azt is, hogy miért végződött a politikai ténykedésem is kudarccal.
Történt ugyanis, hogy a "rendszerváltozás" kezdetekor azt hittem, hogy eljött végre az én időm és beleártottam magam a politikai életbe.
Végigkampányoltam az 1994-es választásokat, majd 1996-ban jelentkeztem az MDF helyi szervezeténél, hogy segíthessek.
Azt mondták: lépjen be, akkor többet tehet közös ügyünkért, a "magyarság sorsának jobbításáért".
Beléptem, mert nem szerettem volna kevesebbet elérni, mint (amit mindig is): sorstársaim ERKÖLCSI REHABILITÁCIÓJÁT és annak NYILVÁNOSSÁGÁT; valamint a (rendszer)váltáshoz szükséges ESZKÖZÖK (ismeretek, induló tőke...) elérhetőségét!
Végigdolgoztam az 1998-as, a 2002-es választásokat: irodai ügyelet, cédulagyűjtés (még a Fidesznek is a Ferencvárosban).
Ott voltam a szavazatszámláló bizottságokban is és majd belehaltam abba, hogy mennyire magamra maradtam a kádári időkben összeszokott társaságban!
Még, ha észre is vettem volna, hogy hogyan csalnak, sem tehettem volna semmit, mert még a MIÉP-es társam sem állt szóba velem!
A kampányban újságcikkeket írtam éjszakánként, majd esszéket, szociográfiákat, novellákat, regényt.
Előadásokra készültem a református gyülekezet női körében... Két marékkal szórtam (gondolat)"gyöngyeimet", úgy, hogy egy fillért nem kaptam senkitől cserébe, miközben csak úgy röpködtek körülöttem a százezrek!
Örültem, hogy csinálhattam, csak az bántott, hogy: senki nem hallgatott rám(!), hogy senki nem állt szóba velem! Pedig nem akartam más lenni, mint olyan EMBER, aki "a másik emberrel beszél..."
(Az idézőjeles mondatrész példaképemtől, Albert Schweitzertől való. Ő mondta a hirosimai atomtámadás után, hogy: "Egész életemben igyekeztem tartózkodni attól, hogy társadalmi kérdésekről nyilatkozzam... egyáltalán nem azért, mert nem érdekeltek a nemzetközi események vagy a politika. Nagyon is érdekelnek, és igen aggódom miattuk. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a külvilághoz való viszonyomnak közvetlenül teológiai, filozófiai és zenei munkásságomból és gondolkodásomból kell kinőnie. Inkább az egész emberiség problémáit igyekeztem megközelíteni, semmint belebonyolódni az egyik vagy másik csoport ellentmondásaiba. Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél.")
A legutóbbi választások "eredménye" után rájöttem, hogy az én esetem NEM egyedi, hanem egy nagyon fontos, a vágott-virág-sorssal, az 1945 után születettekkel összefüggő történelmi- magyar jelenség.
Ugyanis:
1.) a tőlünk nyugatabbra lévő, az Európai Unió országaiban - évszázadok óta - úgy élik meg az emberek hovatartozásukat, történelmüket, hogy ismerik családi őseik történetét, történelmét!
Előlük senki nem titkolta el, hogy a nagyapa, dédapa, vagy ükapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért az első világháborúban! Vagy, tőlük senkit nem hurcoltak a SZU-ba málenkíj robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még - titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit!
Tőlük senkinek nem kellett a "láthatatlan skarlát-betűt" viselni az 1956-os forradalmi mártír rokonaik miatt!
Az ő nemzetük testéből nem szakítottak ki országrésznyi darabokat és az ott élő honfitársaiknak nem kellett egyik napról a másikra, "idegen betolakodóvá" válni saját szülőföldjén - immár 87. éve!
2.) El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok megismerhetők legyenek a családokban! Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme! Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
3.) Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: "lógnak a levegőben". Miért? Azért, mert az oda látogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba! Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódainkat saját, családi történelmüktől! Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: "NEKEM EHHEZ NINCS KÖZÖM!".
4.) Ha mindenki tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a szocializmus nevezetű társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön, hogy annak idején, az ötvenes években "hazudta" a munkásosztályhoz való tartozását. Ha tudná az igazat, akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek, akik már egyszer - 1945 után - elvették, kisajátították, elrabolták a családjától!
5.) Nemhogy csökkenteni kellene a történelem órákat, hanem egyenesen az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánunk születettekben, a jövő nemzedékének képviselőiben felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére! Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor, különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete! Egyszerűbben fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni! Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia- borja is az ember valójában!
6.) A TUDÁS birtokában aztán nem élhetnénk "csak úgy" felelőtlenül bele a világba, mert a MÚLT KÖTELEZ! KIT ARRA, HOGY ÕSEI HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, ÉLETSTRATÉVIÁJÁT - KIT ARRA, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSEN ELŐDEINEK!
7.) Ezek: maguktól értetődő dolgok a tőlünk nyugatabbra élők számára. Ebből következik, hogy akkor leszünk igazán (genealógiai múltunk ismerete által is) egyenrangú uniós tagok, ha így lesz ez nálunk is! Bizony, akkor még az is előfordulhatna, hogy - a TUDÁS birtokában - felelősséggel tudnának, tudnánk v á l a s z - t a n i!
*
Végezetül, azért is érintett különösképpen fájdalmasan a levelem elején idézett mondat, mert a TUDATLANSÁG és a FÉLISMERET úgy szerepel benne, mint olyan tényezők, amelyek kizárják egész nemzedékemet - a vágott-virág- gyökértelen nemzedéket - a döntésképesség kompetenciájából! Ugyanis, nemcsak szüleink korosztályának jelentett üzenetet az a bizonyos PAKTUM, hanem az előző rendszer "kompetenseinek" is!
Részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és TUDÁS adta előnyeikkel! Mert jobban tudják, mint valaha, hogy ki az, akit el kell lehetetleníteni, aki elől el kell venni minden lehetőséget!
Csakhogy, én ebbe nem tudtam beletörődni és magánkutatásba fogtam. Tartoztam vele magamnak, de legfőképpen - az utókornak.
Kutakodásom eredményeként született a Tudósítás Magyarországról... című szociográfiám, mellyel pályáztam a Magyar Írószövetségnél és egy középdíjat nyertem 1998-ban. A megjelentetésére azonban, nincs pénz azóta sem.
Pillanatnyilag, készülő családregényemhez gyűjtök anyagot. Vagyis, csak gyűjtenék, de senki nem hajlandó (még mindég) a nagyobb családból beszélni az elmúlt hatvan év történéseiről! Pontosabban, a betanult hazugságokat szajkózza mindenki!
Szerencsére, egyre több könyv, hiteles írás jelenik meg a kérdéses időszakról, melyekből - kitartó munkával - csak-csak összeáll a "kép"
Az utóbbi másfél évben a helyzet semmit sem változott a politikai életben.
A magánéletemre, viszont teljes visszavonultság szakadt a kettős hatalmi nyomulás miatt.
Mert, számomra azt jelentette a ,,rendszerváltozás" nevezetű változás, hogy e kettős hatalmi nyomulás elviselhetetlenné teszi mindennapjainkat!
Rájöttem, arra is, hogy ez az én magánéletemben azt jelenti, hogy már nemcsak balról blokkolják kapcsolat-felvételi törekvéseimet, hanem jobbról is!
Ráadásul, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy családon belül kellene keresnem a ,,saját spiclimet"!
(Azt senki nem tudja elképzelni, hogy milyen, mindennapos lelki gyötrelemmel jár együttélni ezzel a tudattal!!! Köszönhetem Önöknek, egymást cseszegető politikusok!)
Nagyon haragszom, de ennek ellenére szólnom kell, mert ,,bűnösök között cinkos aki néma".
Mert, igen is bűn, amit elkövetnek ellenem, ellenünk!
Rájöttem arra is, hogy a jobboldalt egyedül képviselni akaró ,,Szövetség" azért kényszerül bele ebbe, mert: ...
Ezer oka van rá. Ebből, például:
1.) A jelenlegi, hatalmon lévő pártok folyamatos kampányolással és egymás elleni uszítással frusztálnak bennünket. E kampány része, hogy azt hazudják pozitíve: ,,lendületben az ország!". Ez, azonban negatíve igaz!
Erről olyan kényszerképzetem támadt a minap, mintha az ország egy olyan
,,SZEKÉR" volna, amelyik száguldva rohan a szakadék felé. A bakon két ,,KOCSIS"
ül, de a gyeplő annak a kezében van, aki megrészegülve a ,,lendülettől", a száguldás
mámorától észre sem veszi a szakadékot! A másik ,,KOCSIS" pedig megpróbálja
,,JOBB"-irányba téríteni a ,,SZEKERET", hogy elkerülje a tragédiát! Mi, az ,,Isten
adta nép"-nek, pedig nem marad más, mint-hogy (kinek-kinek) drukkolunk.
2.) 2002-ben ,,Nem voltunk elegen"! Ezért kell a ,,mi Kocsisunknak" segíteni, hogy mi legyünk többen! Ehhez szükség volt a Nemzeti Konzultációs Központ munkatársaira és tevékenységükre!
Szükség volt a ,,szocializmus" eszmerendszerét elfogadók, de abban csalódottakra! Szükség volt és van a nem magyar- származású, de a polgári értéktrendet és egy egészséges magyar érdeket felvállalók- és képviselők megnyerésére!
És, szükség van a bosszúéhes, volt ,,Nagytestvérrel" (oroszokkal) - valamint az új ,,Nagytestvérrel" (EU és USA) való tárgyalásokra is!!!
3.) Mert, arra a ,,Kocsisra" van szükség, aki egész életével ül a bakon, és jó irányba tereli az ország szekerét - még azokét is, akik erről mást gondolnak!
Könyörgöm: fogjunk végre össze és segítsük Őt hozzá ahhoz a bizonyos ,,gyeplőhöz"! Azután, ráérünk vitatkozni azon, hogy a ,,Jók" között ki a ,,Jobbik"?!!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: gondolkodásomból, mindennapjainkat, rehabilitációját, hovatartozásukat, munkásosztályhoz, életstratéviáját, megjelentetésére, szavazatszámláló, rendszerváltozás, kényszerképzetem, ellentmondásaiba, kompetenciájából, visszavonultság, lehetetleníteni, tevékenységükre, nyilatkozatában, honfitársaiknak, írószövetségnél, magyarországról, szociográfiákat, eszmerendszerét, pillanatnyilag, döntésképesség, munkásságomból, magánkutatásba, magánéletemben, borzalmasságuk, nagytestvérrel, születettekben, történelmüktől, életprogramját, nyilvánosságát, bizottságokban, választhattunk, korosztályának, ferencvárosban, utána következő, bizonyos PAKTUMRÓL, ismert paktumot, hazugságok jegyében, bizonyos paktumnak, üzenete szüleim, politikai ténykedésem, politikai életbe, 1994-es választásokat, 2002-es választásokat, szavazatszámláló bizottságokban, kádári időkben, kampányban újságcikkeket, református gyülekezet, másik emberrel, idézőjeles mondatrész, VÁLASZTHATTUNK FELELŐSSÉGGEL, BOROSS PÉTER, Boross Péter, Antall Józsefre, JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE, ERKÖLCSI REHABILITÁCIÓJÁT, Albert Schweitzertől, Európai Unió, Terrorháza Múzeum, NEKEM EHHEZ NINCS KÖZÖM, MÚLT KÖTELEZ, HIBÁIBÓL OKULVA ALAKÍTSA KI CSALÁDI ÉLETPROGRAMJÁT, HOGY MÉLTÓ UTÓDJA LEHESSEN ELŐDEINEK, Tudósítás Magyarországról, Magyar Írószövetségnél, Köszönhetem Önöknek, Nemzeti Konzultációs Központ, Bóna Mária Ilona,
|
|
Offline
